2007
2008
-
A kontrasztokkal való bánásmód utal a művész érettségére és művészetének mélységére. Igaz ez minden művészeti alkotásra a zenétől a prózákon át egészen a formákig, mindenre. A kontraszt az erősen kifejezódő ellentétek, a szembetűnő különbségek, az oldások és feszítések együttes harmóniája. Ha egy alkotásból hiányoznak a kontrasztok, akkor hiányzik belőle az izgalom, hiányzik belőle a lélek és hiányzik belőle az emberiség. Ha túl sok van az egyik vagy másik pólusából a kontrasztnak, az ember joggal érzi unalmasnak vagy épp túlzásnak az alkotást. Ezeket az alapkontrasztokat hívom nüansznak, amik a legkisebb alkotó részei egy műnek, fundamentomai egy rendszernek. Az a rendszer amelyet biztos alapra nem építenek, olyan mint a ház, ami fövényre épült, könnyen megingatható és valójában használhatatlan arra amire alkották.
Minden alkotás teremtés. A megfogható valósághoz képest egy láthatatlan folyamat szüleménye, melyet igazán kifejezni képtelenség. Ezért a mi teremtéseink töredékesek csupán, részhalmazai a bennünk megfogalmazhatatlanul keringő ingereknek. De nagyon hasonló ez egy fogantatáshoz. Ezért választottam az életünk kezdeti formáját emblémámul, egy embriót. Szinte hihetetlen hogy a pár centis kis emberkén minden fontos dolog megtalálható, minden amitől azt mondjuk emberi. Mert már ott bent az anyaméhben élet kezdődik, az elválaszthatatlan kontraszt, a férfi és a nő tökéletes egységébol létrejövő parányi alkotás, mely mindannyiunk Teremtőjét dícséri tökéletes és utánozhatatlan, egyedi művéért.
Ahogy az Úr saját képmására teremtett bennünket, mi is így teremtjük műveinket, akarva, akaratlanul bennünket képviselve. Magunkat rajzoljuk, formáljuk az alkotásainkba. Mindig felfedezhetőek vagyunk egy motívumban, egy fordulatban vagy egy képben. Önmagunk képviselésére engedjük ki kezeink közül a megformált munkáinkat. És ahogy a mi feladatunk a Formálónkat képviselni, úgy a mi alkotásunknak is célja bennünket. Ez a stílus.
Az alkotási folyamat súlyát az képes elviselni és hordani, aki tisztában van annak kezdetével, tálentumainak eredetével és ural minden alkotási folyamatot kivéve az ötlet kipattanásának pillanatát. Sosem lehet valami elég jó, sosem lehet valami tökéletes, mert a tökéletes tökéletlen kézből nem kerülhet ki. De törekedni és megközelíteni lehet, sőt! nemes cél és kihívás!
De mi is a design? A design válasz egy problémára. Akkor tudunk jó választ adni, ha a kérdésünk is jól van feltéve. Sok designer itt csúszik el, mert a legtöbb esetben rosszul teszi fel magának a kérdést, rossz problémát vázol és arra csak rossz megoldást adhat, rosszul válaszolhat. Tulajdonképpen a koncepció készítés első lépése a kérdés felvetése, a kérdés csiszolása, tökéletesítése. A válasz ezután sok szintű lesz. Először a leglényegibb dolgokat fogjuk meg, majd azokat bontjuk ki folyamatosan, míg meg nem születik a forma/termék.
Az egész tervezési folyamatban fontosnak tartom szem előtt tartani a keep it simple™ azaz "tartsd egyszerűen" elvet, vagyis letisztultan, érthetően. Ez mind a tálalás, mind a koncepció készítésénél fontos szempont. Ahogy egy designer barátom mondta "a termék nem akkor van készen, amikor már nem tudsz mit hozzátenni, hanem akkor amikor már nem tudsz mit elvenni belőle".
Minden koncepcióra úgy tekintek mint művészeti alkotásra, legyen szó sorozatban gyártott vagy épp egyedi modellről, csak így lehet színvonalas munkát végezni. Emiatt lesz fontos az is, hogy a szemlélőből vagy használóból milyen hatást vált ki a forma/termék. Milyen irányba akarjuk mozdítani a közönséget? Mit akarunk közölni velük? Ha egy termék nem visz előbbre, ha egy forma nem mondd semmit, akkor az hasztalan... persze ha egy folyamat része, ahol az egy lépcsőfokot jelentett egy következő fontos lépésben, akkor igenis értelmet nyer, hiszen tervezőjét vitte előbbre a jó válasz keresésében.
Hiszem, hogy munkáim ilyen részletességgel és odafigyeléssel készülnek, üzennek és irányt mutatnak nem csak a szakmának de a célközönségnek is. Ezen vagyok, ezért tanulok, ezért fejlesztem magam folyamatosan. Szerintem nincs olyan, hogy valamit teljesen tudni, mindig van mit tanulni, másoktól, mások munkáiból. Ahogy egy kínai bölcsesség mondja: "minden ember felettünk áll valamiben, csak azt kell kell megtalálni, hogy miben.
peter varo 2007-2008©
A Művészetről általában
Coltrane, minden idők legnagyobb szaxofonosa, komponistája és zenekar vezetője. Rövid életében többször formálta át a jazz műfaját és kitolta azt a ma ismert határokig. Örök nyughatatlansága és a belülről feszítő közlésvágy vezérelte. Szerette volna megismertetni az emberekkel a zenén a keresztül a szeretetet - sőt, titokban azt remélte, képes lesz a zenéjével akár gyógyítani is. Megszállottsága legendás volt, gyakorlása legendává tette. Nem volt élete a hangszere nélkül, s bár voltak feleségei, gyereki, mind ez mellékesnek látszott alkotásaihoz képest. Sosem volt elégedett, mindig a legjobbra törekedett - ezt üldözte 1968-ban bekövetkezett haláláig.
Azt hiszem anélkül, hogy valamiben ne szeretnénk és ne lenne esélyünk Coltrane-nek lenni, megkockáztatom, felesleges nekiállni. A valódi mondandó és üzenet nélkül pedig fölösleges törekedni arra, hogy bármiben is Coltrane-ek legyünk. Azonban Ő sem minden idők legnagyobb muzsikusaként látta meg a napvilágot, élete rengeteg gyakorláson, kudarcon és elbukáson át vezetett hihetetlenül célirányosan a művész világ csúcsára. Oda, ahova már senki nem tudta követni - még saját hallgatói sem.
Coltrane, minden idők legnagyobb szaxofonosa, komponistája és zenekar vezetője. Rövid életében többször formálta át a jazz műfaját és kitolta azt a ma ismert határokig. Örök nyughatatlansága és a belülről feszítő közlésvágy vezérelte. Szerette volna megismertetni az emberekkel a zenén a keresztül a szeretetet - sőt, titokban azt remélte, képes lesz a zenéjével akár gyógyítani is. Megszállottsága legendás volt, gyakorlása legendává tette. Nem volt élete a hangszere nélkül, s bár voltak feleségei, gyereki, mind ez mellékesnek látszott alkotásaihoz képest. Sosem volt elégedett, mindig a legjobbra törekedett - ezt üldözte 1968-ban bekövetkezett haláláig.
Azt hiszem anélkül, hogy valamiben ne szeretnénk és ne lenne esélyünk Coltrane-nek lenni, megkockáztatom, felesleges nekiállni. A valódi mondandó és üzenet nélkül pedig fölösleges törekedni arra, hogy bármiben is Coltrane-ek legyünk. Azonban Ő sem minden idők legnagyobb muzsikusaként látta meg a napvilágot, élete rengeteg gyakorláson, kudarcon és elbukáson át vezetett hihetetlenül célirányosan a művész világ csúcsára. Oda, ahova már senki nem tudta követni - még saját hallgatói sem.